A mai írásban nem lesz csillagászat, és kvantumfizika sem. Szigorúan gonzó írás lesz hangtechnikáról azok kedvére, akik eldöntötték, hogy életük hátralevő részében májkrémen élnek, és magzatpózba fejlődnek vissza, majd öt centis körmökkel csavargatják a midi billentyűzetet, vagy rajzolják egérrel a hanghullámokat. Egy talán evidens trükköt osztok meg azokkal, akiknek az agyuk hasonlóan lassan kapcsol néha, mint az enyém.

Hogyan oldjuk meg azt a problémát, hogy egyszerre legyen a hangsávunk hatalmas sztereóval zengő és a becsempészett vibrálások is kijöjjenek? Sehogy. Nem lehet. A múlt héten lettem kész a soron következő negyedórásommal, és újabb megvilágosodás hasított belém. 

Kedvenc effektem az LFO, avagy low frequency oscillation. Ha egy analóg környezetben felépítjük az oszcillátor - szűrő - effekt sort, akkor az egész fölé helyezhetünk egy új eszközt, az LFO-t. Hívhatjuk vibrátornak is, de erről sokaknak más jut eszébe. Nem is effekt ez igazán, inkább olyan, mint az agyalapi mirígy a többi belső elválasztású mirígynek. Vezérli a többit.

Történt a múlt héten, hogy sikerült előállítsam talán az eddigi legnagyobb atmoszférát, amit csak valaha, és azt vettem észre, hogy nem működik az LFO. Ha megnevezek egy szűrőt, vagy bármilyen effektet, vagy akár az alap hangkeltő oszcillátorok valamely paraméterét, és kitalálom, hogy az a paraméter mettől meddig változzon, majd azt is, hogy másodpercenként hányszor oda-vissza, illetve ezt milyen hullámformáva, az LFO lesz az, ami ezt az egészet vezérli. A fő tekerőgombja pedig a másodpercenkénti oda-visszaságot változtatja. Például: low-pass ladder frekvenciája a-tól b-ig fusson. Ahogy tekerem az LFO gombot fel, ez az oda-vissza egyre gyorsul. Létrejön egy rugózás, majd ha a rugózás annyira begyorsul, hogy a fül ezt már nem fogja fel, egy olyan sebesség jön létre, ami új hangot hoz létre... Ja, hangérnökök! Nem azért fogalmazok gagyin, mert gagyi vagyok, hanem azért, hogy azok is megértsék, akik hozzám hasonlóan hülyék a keveréshez.

Hosszas kínlódás után csaptam a homlokomra: hát a delay és a reverb mossa szét az LFO-t, azért nem akar rugózni! Miért ez az írás? Hát azért, kedves hozzám hasonló lelkes szakbarbár, hogy elkerüld az ilyen szintű önszívatást. Ha gyorsan változó - vibráló - éles effektezést akarsz, vedd vissza a visszhangokat, mert egymás ellen dolgoznak.

Nyolc és fél perc után durvul be az LFO, amiből szinte semmit nem hallottam azelőtt, hogy visszavettem volna a stereo delayt és a reverence reverbet. Viszont ezután kiesett a hatalmas atmoszféra. Oké, működött volna úgy, hogy külön sávra veszem ezeket, de én a vibrálást a pucér valóságában akartam látni. 10:40-nél meg visszanyitom a teret, mert úgy éreztem, elég az idegtépésből. Feszültség, és feloldás, de hát nem ez a zene?