Mi van akkor, ha a görbült háromdimenziós, véges de határtalan terünk minden egyes fekete lyuka egy olyan kút, ami egy közös origóba mutat? Semmi. És minden. 

Mi a három dimenzió? Hosszúság, szélesség, magasság, utóbbi jelen esetben szemléletesebben elnevezve: mélység. Három kiterjedés. Hová tud ez görbülni, illetve hogy? Egyszerűen, csak nem látjuk. Két dimenzióban nagyon könnyen lehet szemléltetni ezt.
Képzeljünk el egy gömböt, illetve annak csak a felületét. Ez két dimenzió hosszúsággal és szélességgel. A gömb maga a görbületet létrehozó, azt felépítő idom, ami ugyan három dimenzióban van, de a gömbhéjon élő, mozgó lény továbbra sem tud csak két kiterjedésben mozogni. Őt egy háromdimenziós isten egy tollal be tudja zárni egy börtönbe. Mi itt a három dimenzióban mit csinálunk, ha tollal körberajzolják körülöttünk a padlót? Kiugrunk belőle, és ez nekünk evidens menekülési módszer. Ez a lény ezt nem tudja megtenni, csak ha az istene kiemeli őt a harmadik dimenzióba, megmutatja neki, hogy kell ezt csinálni - tehát a lény megtanulta használni a harmadik dimenziót. 

Átvetítre az általunk ismert világra ez azt jelenti, hogy a negyedik dimenziót használni tudó ember ki tud ugrani a zárt falak mögül, lényegében teleportál (igazából csak a három dimenziós nézőpontból tűnik így). Úgy megy ki az udvarra kapálni a kertet, hogy nem nyit ajtót. Majd a felesége is hasznot húz a tudásából, mert koszosan egyből beteleportál a fürdőkádba, nem viszi be a sarat. Sőt, a cipőfűzőjét sem kell kikösse, hiszen abból is csak kiugrik egyenesen a kádig. Elkezdte használni azt a térrészt, ami nem követi a görbült sajátját, hanem azt "egyenesre" veszi, letér róla, de hé! Ez a térrész a negyedik dimenzió.

Ez fantasztikus, akkor ha ezt felfedezzük, akkor a szabadság fantomjai leszünk, a világon bárhová eljuthatunk egy szempillantás alatt büntetlenül? Űrruhában megnézhetjük a Plútót, és gyönyörködhetünk a Charonban? Törpebolygó és holdpáros a fagyott világban, akik egymást kerülgetik, mert majdnem egyforma méretűek. Csak egy fekete lyuk kell hozzá, ami összehajtja a teret, majd parittyaelv alapján kibukkanunk a másik oldalon?

Nem egészen. Azt leszámítva, hogy egy, a Föld és a Plútó között megjelenő fekete lyuk katasztrofális hatással lenne a Naprendszerre, van egy jelentős hátulütője a dolognak. Az idő. Ugyanis a féreglyukakon való közlekedés csak a mi szemszögünkből pillanatszerű, a természet védi a fénysebesség átléphetetlenségét, ezért az utazási időt a külső nézelődő szemében kiszorozza annyira, ami az ő idejében telt volna el. Erre mondjuk azt, hogy ami nekünk egy óra, az a valóságban sok-sok év. Helyesebben nem a valóságban, annak csak egy relatív vetületében. Mi a valóság? Nincs konkrét valóság és valós létsík csak egymáshoz viszonyított.

És miért csak egy fekete lyuk létezik? Mert a görbült háromdimenziós véges, de határtalan terünk is hasonlóan kell görbüljön, mint az a bizonyos két dimenziós, vagyis kell legyen egy pont, ami körül görbül. Oda mutatnak a fekete lyukak által létrehozott (valójában nem a) végtelenbe mutató párhuzamosak. Tökéletesítve: oda fognak mutatni. A mi szemszögünkből. Az övékből már ott vannak. Mert a fekete lyukak már a nagyon távoli jövőben vannak - hozzánk képest - relatíve...